Mindig jól esik,ha a parkban sétálhatok.Keresztanyum szerint hülyeség,mert ő egy búgócsiga szerű,állandóan pörög,és egy csendes sétától akár be is tud aludni.Én persze más vagyok,szeretem az ilyen nyugodtságot.
Elidőztem ott egy kicsit,majd egyenest a szobámba indultam.Nem tudom,mi okból,de egyből a telefonomért nyúltam.Lehet jól is ettem?Megnéztem,és ott volt a kis jel,ami üzenetet jelentett.Megnéztem kitől.Egy ismeretlen szám,még csak nem is itteni,és ez állt benne."Szia,este hívlak majd,ha tudod vedd fel."Mégis ki lehet?Gyorsan lerohantam keresztanyumhoz,hátha ő tudja ki az.
-Keresztanyu,nincsen neked külföldi ismerősöd,aki téged keres mostanság?
-Nincsen,de várjunk csak...-Kapta ki a telefont a kezemből.-Nem,nem ismerős a szám.
-Akkor meg ki lehet?
-Én honnan tudjam,nem ismerem a külföldi haverjaidat.
-Mert mondjuk alig van?-Javítottam ki.-Na,mindegy,majd holnap megkérdezek holnap pár embert.
A szobámba ballagtam.felérve összepakoltam holnapra,majd alaposabban kezdtem el tanulmányozni a szakköri papírt.A drámaklubbot egyből tollal kipiáltam,még annak ellenére is,hogy holnap lesz a "bemutatója".Voltak még tanulói klubbok:természetjáró,matek,illetve anyanyelvi,és angol.Sport terén kézilabda,foci,kosár,és volt egy amolyan egyveleg,az atlétika klub is.Meg a Diákönkormányzat,de az megint más dolog.
De még ez sem terelt el az üzenettől.Mindenáron tudni akartam,ki küldte.Minél jobban jött az este,annál idegesebb lettem.Lassan már 8 óra.Szivatnak?Úgy látom,még mindig nem nőttek ki a telefonbetyároskodásból egyesek.Végül meguntam a várakozást és elmentem zuhanyozni.
Úgy bő negyed óra alatt megfürödtem,majd még tollászkodtam kicsit a fürdőszobában.Halottam,hogy valaki hangos léptekkel rohan fel a lépcsőn.Keresztanyu volt az.
-Cintia,halkítsd már le a zenét,le lehet hallani!-Kiabálta.
Gyorsan felkaptam a köntösömet,és kihajoltam a fürdőajtón:
-Ömm....éppen fürdök.
-Akkor meg honnan jön a zene?
-Ő....a francba!-Rohantam a szobám felé,becsaptam az ajtót,egyből felismertem a csengőhangom,majd eszeveszettül felkaptam a telefonom,úgy,hogy majdnem kiesett a kezemből.Megint az a külföldi szám.Idegesen felvettem,de nem mertem beleszólni.Majd a vonal másik feléből szólt egy ismerős hang.
-Halló.
-He-e-llo.-Nem tudtam,milyen nyelven köszönjek,hogy megértessem magam.
-Hallo,Cinty,te vagy az?
Egy percre megtorpantam,honnan ismeri a nevem?
-Ő...i-gen.
-Hú,már megijedtem,hogy rossz számot tárcsáztam.
-Őő...ismerjük mi egymást?-Mondtam felráncolt szemöldökkel.
Hallani lehetett,hogy a másik személy az arcára csap,vagy ahogyan mi hívjuk:facepalm.-Cinty,nem vicces...de várj,segítek,nyár végén mentem el.
Most meg én csináltam facepalmot.Hogy lehetettem ilyen hülye?
-Ó,tényleg,jól van,nem ismertem fel a hangodat.
-De küldtem üzentet.
-De azt nem írtad oda,hogy te vagy az.-Vágtam vissza poénkodva.-Hm?
-Tényleg?
-Tényleg.
-Hoppá,de...legalább fel tudtalak hívni.
-Az a lényeg.-Mosolyodtam el.-Na,és,milyen a kollégium?Ugyanazok a szobatársaid?
-Hát,csak Kenny maradt,a másik kettő elment,helyette jöttek újak,Az egyik egy svéd diák.Hogy is mondják....ilyen emos gyerek,a másik meg nagyon dumás,mint te csak fiúban.
-Kössz.-Egy kicsiny nevetés hagyta el a számat.A vonal túlsó felén suttogást halottam.
-De te a jó értelemben.-Mondta kissé mézes-mázosan.
-Armin,melyik szobatársad mondta,hogy mondjad ezt?
-Egyik se.-Olyan gyorsan válaszolt,mint aki le szeretné zárni a témát.
-Ugyan,Armin,majdnem 3 éve ismerlek már.Mindent el lehet rólad mondani,de hogy okvetlenül bókolsz,na az nem tartozik közé.Hacsak nem ittál.
A szobában őrült nevetés tört ki.
-Cinty-Súgta.-Lehetőleg ne járass le első nap a szobatársaim előtt.
-Én nem.-És még jobban nevettem.-Mi nem rajtad,hanem veled nevetünk.
-Nem látom közte a különbséget.
-Jó,akkor most én alázom le magam,és akkor fifty-fifty,oké?Hangosítd ki a telefont.
-Oké.
Megköszörültem a torkomat,és a "rajfilmfigura" hangomon elkezdtem mindenféle ökörséget motyogni.A rajzilmhangom,az az,mikor nagyon magas hangon eltorzulva beszélek,mint ha héliumos lufit szívva rekedt hanggal mondanék valamit.
Nem tudom,hogy elestek,vagy összeestek,de rendesen lehetett hallani,ahogyan egymás után huppantak a földre a röhögéstől.Bár a svéd gyerekben nem vagyok biztos.Viszont Armin is nevetett-felismerem a röhögését.
-Na,így jó?
-Aha,bár e nélkül sem haragudtam volna.Na,de gyorsan elmondom,nem akarom lemeríteni Kenny kártyáját.Holnapig ki tudom deríteni,hogy hétvégén elmehetek e az egyik rokonomhoz,nála van gép,és akkor tudnánk videóchatelni,azzal meg mindenki jól jár.Oké?
-Remek.-Ugrottam fel.-Akkor elmentem ezt a számot,és legközelebb nem ér majd ekkora meglepetés.
-Nagyszerű.De nekem le kell tennem,megígértem,hogy megmutatjuk az újaknak a kollégiumot.Szia.
-Aztán nem kikezdeni velük,szervusz.-Mjad letettem a telefont és az ágyra dőltem,és ok nélkül elkezdtem mosolyogni.Megnyugodtam,hogy idén nem leszek elfelejtve.
Felkaptam a pizsim,és indultam aludni.Nem izgultam a holnap miatt,úgy voltam vele,hogy csak klubnap,csak nem történik semmi.
Bemásztam az ágyba és magara terítettem.Mielőtt még elaludtam volna,keresztanyum csöndbe benyitott.
-Ki volt az?
-Csak Armin.-Mondtam kis mosollyal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése