Boldog karácsonyt!
Jöjjön az én meglepetésem,egy kis különkiadás :3
Ilyen jól már rég aludtam.Erre a szünetre már rág szükségem volt.Olyan jó volt lustálkodni...illetve,míg Roxi be nem robbant hozzám.
-Öltözz,vásár van a főtéren!Olyan jó ajándékokat néztem,ugye nem akarod,hogy elvigyék előlünk?
-Nem-mondtam miközben nyújtózkodtam-de akkor miért nem vetted meg?
-Mert nem tudtam dönteni a színnel kapcsolatban.Na de iparkodj,már így is sokan vannak!
-Egy perc.
5 perc alatt összeszedelőzködtem,és már szaladtunk a vásárba.
Rengeteg időt töltöttünk el ott.A rengeteg bódé közepette alig találtunk ki.Mire nagy nehezen megtaláltunk egy kis büfészerűséget,itt leültünk forró teát inni.Közben átnéztem,hogy mit vettem eddig:
-Szerinted ennek örülni fog Rosa?
-Mutasd.
Előturkáltam a kis tasakból egy gyöngyös nyakláncot egy kristály hópehely medállal.
-De szép-mondta ámélkodva-magadnak nem vettél?
-Nem,nem vagyok oda a gyöngyös nyakláncokért.
-Azért van csokisod.
-Pontosan.
-Ha már nyaklánc,mit vettél Arminnak?
-Valami Succes nevű videójátékot,amivel november óta rágja a fülem,meg itt néztem annál az árusnál,látod-mutattam a ruhabódé felé-egy tök jó mintás sapkát,lehet azt is megveszem neki.Te mit vettél Castnak?
-Hát,vettem neki gitárpengetőt,de még nem tudom mit vegyek neki mellé.
-Majd kitaláljuk,segítek.De szóltál neki,hogy nálunk leszel 24-én?
-Persze,szóltam,majd őt is átjöhet?
-Miért ne,csak nehogy keresztanyu visákoljon,hogy ennyi fiút hozol ide meg bla,bla,bla.
-Majd kimagyarázod.Megmondod neki,hogy csak mi ketten fogunk aludni,a fiúkat elzavarjuk.
-Ha Armin addig hazajön.
-Miért?-lepődött meg Roxi
-Két napja nem válaszol,szerintem ha meglátja a telefonját infarktust fog kapni,annyiszor zaklattam.
-Jaj,Cinti,mihez menne nélküled.
-Megjöttem.-Ordítottam
-Ó nagyszerű,jöhetsz is segíteni.-Mondta keresztanyum a nappaliból
Levettem a kabátom,és belebújtam a papucsomba.
Keresztanyum már pakolta a díszeket a fára,de a tetejére már nem ért fel.
-Miért nem vetted elő a létrát,vagy miért nem kezdted az alján?
-Eddig mindig örömmel segítettél nekem ugyebár.
-Nyugi,nem mondtam egy szóval sem,hogy nem segítek.Viszont a fellépőre akkor is szükségem lesz.
Fél órával később már állt a kész fa a világítást leszámítva.Idén is a piros-fehér mellett döntöttünk.A szobámat is hamar kidekoráltam,később már a csajok közreműködésével.
Hatra mindenki kész lett.Nemsokára Kentin kopogtatott be.
-Sziasztok,megkaptam az üzenetet-levette a kabátját és a lépcsőkorlátra-ő,csak szólok,hogy az erkélyvilágítás nem működik.
-Köszi,hogy szóltál,megnézem.-mondtam
-Veled megyek én is.-pattant fel Rosa a kanapéból.
Felértünk,majd határozott módon bevágta az ajtót.
-Nagyon meglátszik rajtam?
-Az nem kifejezés.
Elkezdtem a fénysorral foglalkozni.
-Cinti,nyugi,ha mást nem akkor holnap,vagy holnapután jön majd,de ha nagyon akarod,hívd fel.
-Megpróbálom.
Megcsörgettem,de nem jött válasz.Pár perccel később viszont jelzett az üzenetjelző.
-Mit írt?
-Hogy sajnálja,hogy nem hívta vissza,de nemrég érkezett haza.
-Elég későn.
-Ne csodálkozz nézz ki,na mindegy-sóhajtottam,kicsit csalódottan éreztem magam-Inkább segíts nekem az ajándékokkal.
Magamhoz kaptam pár táskát,ahogy Rosa is,ő viszont egy pillanatra megtorpant az ajtómnál.
-Hallod ezt?
-Sok volt a mézeskalács,biztos attól ilyen hiperaktívak.-mondtam nevetve
Lementünk csendben a lépcsőn,közben hallgatóztam,kik lehetnek még lent.
-Kértek a sütiből?-kérdeztem a többiektől.
Hátrafordultak,majd bólintottak.
A konyhába beszűrődött a hangos nevetésük,és egyre jobban kezdte fúrni az oldalamat,hogy vajon mi lehet a tré tárgya,így hát berontottam a nappaliba a teli tállal egyensúlyozva.
-Mi van,agyatokra ment a fenyőillat?
-Nem-mondták kórusban az orruk alatt kuncogva.Még Castiel is alig bírta magában tartani.
Letettem a tálat az asztalra és helyet foglaltam,majd megindul a beszélgetésünk.Lassan megérkezett keresztanyum is,ő is helyett foglalt a kanapén.
5-öt ütött az óra.Ideje volt átadni az ajándékokat.Úgy döntöttem,hogy kezdem én.Ekkor tűnt fel az egyik fotelon,amin Kentin ült,hogy oda lett téve.
-Ez a kabát mindig is itt volt?
-Nem.-Felelte Roxi szokatlan magas hangon.
Kezdett elegem lenni a titkolózásból.
-Na,jó,bökjétek már ki,mi folyik itt.
-Nyugi Cinti,-mondta Kentin-abbahagytuk.Oké,most már bejöhetsz.-kiabált kifelé
Mégis ki a fenének?Hiszen már mindenki itt van,a többieket meg nem hívtam meg.
-Hú,szörnyen hideg van kint.Legalább a kabátomat odaadhattátok volna-Mondta egy ismerős hang,majd ez a hang behajolt-Meglepetés!
-Armin!-Kaptam fel magamat hirtelen,majd odafutottam és átöleltem.
-Jó kis meglepetés vagyok?-Kérdezte.Válaszként bólintottam.-Roxi ötlete volt.-folytatta
-De én találtam ki az elbújást.-Mutatott magár Rosa magabiztosan
-Hát,volt még mit rajta csiszolni.-Feleltem.-Viszont újévkor megkapjátok.
Erre mindanyiunkból kitört a nevetés,ezek után átadtuk egymásnak az ajándékokat.
Az egészben a legvéletlenebb talán az volt,hogy Arminnal egymásnak ugyanúgy sálat ajándékoztunk.Úgy érzem ezt sokáig fogjuk emlegetni.A többiek örültek az ajándékoknak,valahogy idén mindenki eltalálta,ki mit szeretett volna.
Lassan mindenki elindult haza.Amit kiértünk a kijáraton,a hátuk mögött felkaptam egy maré havat.
-Meglepetés!-kiabáltam majd közéjük dobtam.
-Cinti.-Mondták kórusban.Majd mind felkaptak egy marékkal a hóból.A bejáratunk egy kis időre hócsathellyé változott.
A végére mégis összejött minden,és egy örömteli karácsony estét tudhattam magam mögött.
-Szerinted ennek örülni fog Rosa?
-Mutasd.
Előturkáltam a kis tasakból egy gyöngyös nyakláncot egy kristály hópehely medállal.
-De szép-mondta ámélkodva-magadnak nem vettél?
-Nem,nem vagyok oda a gyöngyös nyakláncokért.
-Azért van csokisod.
-Pontosan.
-Ha már nyaklánc,mit vettél Arminnak?
-Valami Succes nevű videójátékot,amivel november óta rágja a fülem,meg itt néztem annál az árusnál,látod-mutattam a ruhabódé felé-egy tök jó mintás sapkát,lehet azt is megveszem neki.Te mit vettél Castnak?
-Hát,vettem neki gitárpengetőt,de még nem tudom mit vegyek neki mellé.
-Majd kitaláljuk,segítek.De szóltál neki,hogy nálunk leszel 24-én?
-Persze,szóltam,majd őt is átjöhet?
-Miért ne,csak nehogy keresztanyu visákoljon,hogy ennyi fiút hozol ide meg bla,bla,bla.
-Majd kimagyarázod.Megmondod neki,hogy csak mi ketten fogunk aludni,a fiúkat elzavarjuk.
-Ha Armin addig hazajön.
-Miért?-lepődött meg Roxi
-Két napja nem válaszol,szerintem ha meglátja a telefonját infarktust fog kapni,annyiszor zaklattam.
-Jaj,Cinti,mihez menne nélküled.
-Megjöttem.-Ordítottam
-Ó nagyszerű,jöhetsz is segíteni.-Mondta keresztanyum a nappaliból
Levettem a kabátom,és belebújtam a papucsomba.
Keresztanyum már pakolta a díszeket a fára,de a tetejére már nem ért fel.
-Miért nem vetted elő a létrát,vagy miért nem kezdted az alján?
-Eddig mindig örömmel segítettél nekem ugyebár.
-Nyugi,nem mondtam egy szóval sem,hogy nem segítek.Viszont a fellépőre akkor is szükségem lesz.
Fél órával később már állt a kész fa a világítást leszámítva.Idén is a piros-fehér mellett döntöttünk.A szobámat is hamar kidekoráltam,később már a csajok közreműködésével.
Hatra mindenki kész lett.Nemsokára Kentin kopogtatott be.
-Sziasztok,megkaptam az üzenetet-levette a kabátját és a lépcsőkorlátra-ő,csak szólok,hogy az erkélyvilágítás nem működik.
-Köszi,hogy szóltál,megnézem.-mondtam
-Veled megyek én is.-pattant fel Rosa a kanapéból.
Felértünk,majd határozott módon bevágta az ajtót.
-Nagyon meglátszik rajtam?
-Az nem kifejezés.
Elkezdtem a fénysorral foglalkozni.
-Cinti,nyugi,ha mást nem akkor holnap,vagy holnapután jön majd,de ha nagyon akarod,hívd fel.
-Megpróbálom.
Megcsörgettem,de nem jött válasz.Pár perccel később viszont jelzett az üzenetjelző.
-Mit írt?
-Hogy sajnálja,hogy nem hívta vissza,de nemrég érkezett haza.
-Elég későn.
-Ne csodálkozz nézz ki,na mindegy-sóhajtottam,kicsit csalódottan éreztem magam-Inkább segíts nekem az ajándékokkal.
Magamhoz kaptam pár táskát,ahogy Rosa is,ő viszont egy pillanatra megtorpant az ajtómnál.
-Hallod ezt?
-Sok volt a mézeskalács,biztos attól ilyen hiperaktívak.-mondtam nevetve
Lementünk csendben a lépcsőn,közben hallgatóztam,kik lehetnek még lent.
-Kértek a sütiből?-kérdeztem a többiektől.
Hátrafordultak,majd bólintottak.
A konyhába beszűrődött a hangos nevetésük,és egyre jobban kezdte fúrni az oldalamat,hogy vajon mi lehet a tré tárgya,így hát berontottam a nappaliba a teli tállal egyensúlyozva.
-Mi van,agyatokra ment a fenyőillat?
-Nem-mondták kórusban az orruk alatt kuncogva.Még Castiel is alig bírta magában tartani.
Letettem a tálat az asztalra és helyet foglaltam,majd megindul a beszélgetésünk.Lassan megérkezett keresztanyum is,ő is helyett foglalt a kanapén.
5-öt ütött az óra.Ideje volt átadni az ajándékokat.Úgy döntöttem,hogy kezdem én.Ekkor tűnt fel az egyik fotelon,amin Kentin ült,hogy oda lett téve.
-Ez a kabát mindig is itt volt?
-Nem.-Felelte Roxi szokatlan magas hangon.
Kezdett elegem lenni a titkolózásból.
-Na,jó,bökjétek már ki,mi folyik itt.
-Nyugi Cinti,-mondta Kentin-abbahagytuk.Oké,most már bejöhetsz.-kiabált kifelé
Mégis ki a fenének?Hiszen már mindenki itt van,a többieket meg nem hívtam meg.
-Hú,szörnyen hideg van kint.Legalább a kabátomat odaadhattátok volna-Mondta egy ismerős hang,majd ez a hang behajolt-Meglepetés!
-Armin!-Kaptam fel magamat hirtelen,majd odafutottam és átöleltem.
-Jó kis meglepetés vagyok?-Kérdezte.Válaszként bólintottam.-Roxi ötlete volt.-folytatta
-De én találtam ki az elbújást.-Mutatott magár Rosa magabiztosan
-Hát,volt még mit rajta csiszolni.-Feleltem.-Viszont újévkor megkapjátok.
Erre mindanyiunkból kitört a nevetés,ezek után átadtuk egymásnak az ajándékokat.
Az egészben a legvéletlenebb talán az volt,hogy Arminnal egymásnak ugyanúgy sálat ajándékoztunk.Úgy érzem ezt sokáig fogjuk emlegetni.A többiek örültek az ajándékoknak,valahogy idén mindenki eltalálta,ki mit szeretett volna.
Lassan mindenki elindult haza.Amit kiértünk a kijáraton,a hátuk mögött felkaptam egy maré havat.
-Meglepetés!-kiabáltam majd közéjük dobtam.
-Cinti.-Mondták kórusban.Majd mind felkaptak egy marékkal a hóból.A bejáratunk egy kis időre hócsathellyé változott.
A végére mégis összejött minden,és egy örömteli karácsony estét tudhattam magam mögött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése